3. rész

Rebecca Scott

 

Amikor  visszatértem a házunkba Stef csak mérgesen nézett rám.

-Mi az?-kérdeztem nemtörődöm módon.

-Olyan egy barom vagy!-emelte fel a hangját.

-Az én kurva anyámat...-tettem fel védekezőn a kezemet, mire még egy mérges pillantással illetett a testvérem.-Bocsánat, hogy élek... többször nem fordul elő.
-Na hagyjuk.-mondta Stef.-Amúgy jól van mindenki?
-Aha.-mondtam mosolyogva.-Egyébként találtam egy új oldalt a könyvben...
-Na és miről volt szó?-kérdezte Stef.
-A te erőd nagyon fontos, de az enyém nélkül nem nagyon tudod használni, mivel nekem kell téged megvédenem. Azt mondják, hogy jobb lenne, ha emberfeletti lények lennénk. Egyébként nagyon ritkán fordul elő, hogy emberek kapják ezeket a képességeket, sőt még nem is fordult elő ilyen. Mindig volt valami cél az olyanokkal, mint mi, de most semmi jelentőségét nem észleli a könyv. Nagyon óvatosnak kell lennünk és nyugodtnak kell lenned.-mondtam.
-Miért te lehetsz ideges?-vonta fel kérdőn a szemöldökét Stef.
-Hogy máshogy védhetnélek meg?-kérdeztem mosolyogva.-Na írjuk meg a lenyót és együnk.
-Oké.-mondta mosolyogva Stef, majd elindultunk a szobánkba felfelé. A szobámba érve szédülni kezdtem, de nem nagyon tudom, hogy miért is. Inkább nem foglalkoztam vele, hanem leültem megírni a házit. Mikor kész lettem erős fájdalom hasított a fejembe, így lementem és bevettem egy fájdalomcsillapítót. Nekiálltam a vacsorának és mikor Stef kész lett, ő is segített. Hirtelen nagyon megszédültem, így nem is foglalkozva a késsel a kezembe kapaszkodtam meg a konyhapultban. A kés hirtelen esett ki a kezemből, de nem ért földet és egy erős fájdalmat éreztem, majd sós könnyek folytak végig az arcomon. A lábamra pillantottam és ott volt benne a kés. Stef ledermedve figyelt engem, míg én lehajoltam és kivettem a lábamból a kést.
-Ó, hogy az a...-kezdtem bele "imámba".-Stef hoznád az elsősegély dobozt vagy megvárod míg elvérzem?
-Hozom, hozom.-kapott észbe Stef, majd felrohant az emeletre és lehozta azt. Én leültem és elkezdtem leápolni a sebem, míg ő össze-vissza rohangált, majd egy ajtócsapódást hallottam. Kb. 5 perc múlva Stef Stefan és Damon társaságában lépett be a nappaliba.-Légyszi, csinálj valamit Stefan!
-Nem megmondtam, hogy jól vagyok?-kérdeztem mérges pillantásokkal illetve testvéremet, mire ő ezt csak egy aggódó pillantással viszonozta.
-Te meg mit csináltál?-lépett közelebb Stefan.
-Csak a lábamba állt a kés...-játszottam a nemtörődömöt, de közben nagyon fájt a lábam.-Nyugodtan menjetek haza, Stef nem szeretnél még valakit riadóztatni? Mondjuk Isaac-et, Scott-ot vagy épp Stiles-t?!-pattantam fel mérgesen, majd a lábammal nem törődve indultam el kifelé, úgy, hogy majdnem fellöktem a vendégeinket is.


Stefanie Jonson

-Becca!-kiabáltam utána, de ekkor becsapódott a bejárati ajtó. Gyorsan kiszaladtam Becca után és azt láttam, hogy sír. Hirtelen megláttam egy ismerős kocsit... Stiles... akaratomon kívül kezdtek el potyogni nekem is a könnyek a szememből. Mikor megtöröltem a szemem láttam, ahogy Becca elrohan és láttam a vérfoltokat mögötte. Ösztönösen futottam utána... az erdőbe ment és egyszer annyit láttam, hogy összeesett előttem.-Becc...-simogattam meg e fejét a könnyimmel küszködve. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, így hátra néztem... nem az volt, akire számítottam... nekik itt sem kéne lenniük... akkor meg miért?
-Szia Stef.-mosolygott rám szélesen Stiles, mire Isaac Becca-hoz sietett.
-Becc... Becc... Becc...-rázogatta Isaac, majd mikor eldöntötte, hogy úgy sem használ felkapta és elindultunk vissza közösen vissza a házhoz. Amikor beléptem elsőnek Stefan és Damon fogadott, majd nagyon csúnyán néztek, amikor beléptek a srácok is, de Stefan tekintete aggódóvá vált, amikor meglátta Becca-t.
-Mi van Becca-val?-kérdezte Stefan és odasietett, de mikor hozzá akart érni Isaac rögtön villantotta a fogait és szemeit.
-Kutyus, ne morogj az öcsémre...-mondta még mindig szúrós tekintettel Damon. Hirtelen Becca egy nagy levegőt véve nyitotta ki a szemét és ijedten nézett körül.
-Becc...-mosolygott Isaac és Stefan egyszerre. Becca rendesen kiugrott Isaac karjaiból és elkezdett tolatni...
-K... kik vagytok ti?!-kérdezte ijedten, majd a lábára nézett és kiakart menni az ajtón, de Scott elkapta őt.-K... kérlek hagyjatok békén...-dadogta Becca. Ez a kiskorára emlékeztetett, mivel ilyen volt, mikor a szüleink összeköltöztek. Hirtelen megöleltem, mire lefagyva állt és hirtelen a fejéhez kapva sikított egyet.
-Becca...-rohant hozzá Isaac, Scott, Stiles és Stefan.
-Mi volt vele az erdőben?-pillantott rám idegesen Isaac.
-Futott és hirtelen összeesett. Előtte beleállt a lábába a kés, mivel leejtette és a kettő között sírt is.-idéztem fel az emlékeimet.-Becca volt még valami ma?-kérdeztem és amikor felnézett elkezdett mosolyogni.
-Isaac!-ugrott a fiú nyakába, aki ennek következtében felborult, majd oldalra nézett.-Skacok!-ölelte meg Scott-ot és Stiles-t.-Mit kérdeztél Stef?-mosolygott rám a testvérem.
-Mi van?! Az előbb még azt sem tudtad, hogy mi van...-mondtam, mire Becca szúrós tekintettel nézett rám, mintha valami hülye lennék.


Sziasztok! Bocsi a sok kihagyás miatt és, hogy elég rövid lett most a rész, de nem nagyon tudom, hogy Lana, hogy is szeretné végül is folytatni a sztorit, de ígérem, majd beszélek vele és Lana, ha ezt látod akkor majd, ha találkozunk beszéljünk, vagy írj Fb-n légyszi... és szólj ha baj van a résszel...
XOXO Eva B.

2. rész

Rebecca Scott

Nagyon jól elvoltunk a szomszéddal és rájöttem, hogy egész kedves. Késő estig beszélgettünk és számot is cseréltünk. Megígérte, hogy majd bemutatja a bátyját is, ha lesz rá ideje. A házit késő este írtuk meg és utána már csak zuhanyoztunk, majd lefeküdtünk aludni. Reggel fura érzésem támadt. Olyan volt, mintha valaki figyelne, de mikor kinyitottam a szemem nem volt ott senki. Felöltöztem, megfésülködtem és feldobtam egy laza sminket, majd lementem reggelit készíteni. Kb. 10 perc múlva Stef is csatlakozott hozzám. Miután megreggeliztünk felvettük a táskánk és a cipőnk, majd kiléptünk az ajtón és kulcsra zártuk azt.

Amikor megfordultam Stefan állt mögöttem.

-Basszus! Ne ijesztgess!-Szóltam rá, de ő csak nevetett.-Amúgy mit szeretnél?

-Elvihetlek titeket suliba?-kérdezte mosolyogva. Kedves srác, de még mindig fura érzésem van vele kapcsolatban. Vajon miért? Lehet, hogy ezt sosem fogom megtudni?-Elővigyázatosságból, hogy nehogy még egy vakegér majdnem elüssön titeket.

-Hmmm... -Vakartam meg a fejem és úgy tettem, mintha hezitálnék.-Legyen.

-Akkor indulhatunk?-Mutatott a kocsija felé. Mi csak bólintottunk és beültünk. Stef lett hátulra ültetve és nem nagyon tetszett neki a dolog. Amikor a sulinál kiszálltunk a kocsiból mindenki csak minket nézett. Mit kell annyira nézni?

-Stefan...-Böktem oldalba.

-Igen?-Pillantott rám rögtön.

-Mit néznek ennyire?-Kérdeztem.

-Nem szoktam embereket fuvarozni suliba ok nélkül.-Jelentette ki mosolyogva.

-És mi okod volt arra, hogy minket elhozz?-Kérdeztem.

-Nem tudom.-Rántotta meg a vállát és épp a termünkhöz értünk. Mindhárman bementünk, mire kérdőn néztem Stefanra.-Nem vetted észre, hogy osztálytársak vagyunk?

-Mi, tényleg?-Szőkéskedtem.-Tegnap észre sem vettelek.

-Pedig mögötted ülök.-Mosolyodott el.-Nagyon pipa lehettél, ha nem vettél észre.

-Stef te ezt tudtad?-Pillantottam a csendben üldögélő lányra.

-Persze.-Jelentette ki mosolyogva.
-Akkor erről csak én nem tudtam?-kérdeztem, miközben összekulcsoltam a karomat a mellkasom előtt. Ekkor Stefan elmosolyodott és az ajtóhoz sétált.
-Kövess!-adta ki a parancsot, én pedig ellenkezés nélkül cselekedtem. Így történt az első lógásom ebben a suliban.

-Mondja, mi a gondja?-Kérdeztem nevetve, de ő komoly fejjel méregetett engem.-Mi az már?
-Valamiért nagyon furcsa vagy te nekem.-Jelentette ki egyszerűen.-De szimpatikus vagy, eddig...
-Te is furcsa vagy, mit ne mondjak.-Rántottam vállat és elindultam a suli irányába, majd hátra pillantottam.-Ennyi lenne?
-Igen.-Mondta, majd követett és amikor a suliba értünk pontosan kicsengettek az első óráról. Elég messze mentünk a sulitól beszélgetni. Beléptünk és minden szem ránk szegeződött, de mikor tovább haladtunk akkor is figyeltek minket.
-Mi a fene van már megint ezekkel?-Pillantottam Stefanra, aki csak szó nélkül rájuk nézett, mire folytatták tovább a tennivalóikat.
-Hol voltatok?!-Akadt ki Stef.
-Mi van veled?-Kérdeztem, mire megragadta a kezem és arrébb rángatott.
-Stefant kereste a bátyja és elég mérgesnek tűnt.-Vakargatta a fejét Stef..
-Stefan, itt volt a bátyád és mérgesen keresett.-Fordultam a fiúhoz, aki csak nevetett.
-Már megint ijesztgeti az osztálytársaimat...-Vakargatta a fejét.
-Biztos nem lehet annyira ijesztő.-Nevettem fel, majd leültünk, mert becsengettek. A nap többi részén Steffel beszélgettem, de láttam, hogí valami gond van, így amikor hazaértünk faggatni kezdtem.-Stef mi van veled?! Nem ilyen szoktál lenni! Mit csinált Stefan bátyja?!
-Csak majdnem megölt.-Mondta halkan, mire én csak kiakadtam és a szomszéd felé vettem az irányt, Stef pedig követni kezdett. Dögömböltem az ajtón, ahogy csak bírtam, mire egy mérges ismeretlen arccal találtam szembe magam.
-Mit akarsz?!-Rivallt rám, de én nem ijedtem meg. Stef hátrébb lépett és félve mérte végig az alakot.
-Minimum egy bocsánatkéréssel tartozol a testvéremnek!-Kiabáltam rá, mire elakarta kapni a nyakamat, de gyorsabb voltam és egy lendületet véve a falnak taszítottam.-Hallgatlak.
-Becca...-Hallottam Stef hangját, ekkor rá néztem és láttam, hogy Stefan ott áll mellette, elég idegesnek tűnt. Hirtelen rontott nekem, de nem járt sikerrel, mivel a bátyja közeléből akart eltaszítani, de egy tapodtat sem mozdultam.
-Tudod mit csinált?! Megakarta ölni Stefet!!!-Kiabáltam el magam, mire hirtelen becsapódtak az ajtók és az ablakok.-Stef, menj haza!
-Mi volt ez?-Kérdezte Stefan, mire csak elengedtem a bátyját és a könyvemet találtam a földön. Kinyitottam azt és megjelent az az oldal, ami tegnap eltűnt. Leültem és elkezdtem olvasni azt. A fiúk egyszerűen nem bírtak a közelembe jönni, majd mikor elolvastam azt amit szerettem volna rájuk mosolyogtam.
-A kérdésre válaszolva, ez lesz, ha Stefet bántani akarjátok.-Jelentettem ki, majd kimentem az ajtón.

1. rész

Rebecca Scott

Mystic Falls-ba érve rögtön a városházára mentünk Stef-fel és találtunk egy kisebb házat is magunknak, majd elmentünk beiratkozni a suliba.  Az igazgatói irodába én csak néztem Stef meg intézkedett.

-Szóval mindketten 17 évesek vagyunk és lehetőleg egy osztályba szeretnénk kerülni.-Mondta mosolyogva Stef.-

-Elnézést kérek hölgyeim, de ez nem kívánságműsor.-Jelentette ki az igazgató, mire én csak felálltam és elindultam kifelé.-

-Mégis hová mész?-Kérdezte az igazgató és Stef egyszerre.-

-Ha már nem lehetek egy osztályba a tesómmal akkor passzolom a sulit.-Mondtam, mire Stef is követte a példám, de ekkor az igazgató felpattant.-

-Na jó, legyen!-Kiabált utánunk, mert mi már kimentünk az irodájából.-

-Mikor kezdünk?-Mentünk vissza.-

-A hétfő megfelel vagy még kell idő a beilleszkedéshez?-Kérdezte az igazgató.-

-Jó lesz.-Vágtam rá, majd elindultunk Stef-fel kifelé, de az igazgató még utánam szólt.-

-Kemény tárgyalópartner Ön Miss Scott.-Mondta, de én nem foglalkoztam vele csak otthagytam. A beiratkozás után ismét hazamentünk és felosztottuk a szobákat, majd kipakoltunk. Lefürödtünk és leültünk TV-t nézni. Ekkor csörögni kezdett a mobilom, ahogy Stef-é is. Engem Isaac hívott, Őt valószínűleg Stiles, de nem vettük fel. Nem akarjuk, hogy veszélyben legyenek miattunk így még beszélni sem beszélünk velük. Hiányzik Isaac, meg minden, de az lenne neki a legjobb, ha elfelejtene. Még megnéztük azt amit a TV-ben adtak bár nagyon nem tudtuk, hogy mi megy, aztán elmentünk aludni. Reggel kicsit késve ébredtem, de Stef már készen volt. Nagyon szeretem amikor nem kelt fel.

-Engem felkelteni luxus?-Kérdeztem, majd elővettem a szekrényemből egy ruhát, ami elsőnek a kezem ügyébe került. Gyorsan megfésülködtem, majd elindultunk a suliba. Hála az égnek nem volt olyan messze, de amikor a suli előtt mentünk át, majdnem elütött minket egy piros kocsi. A srác kipattant a volán mögül és odarohant hozzánk.

-Jól vagytok?-Kérdezte.-

-Nem látsz a szemedtől vagy mi?!-Akadtam ki.-Majdnem elütöttél minket!

-Becca, nyugi!-Fogta meg a karom Stef.-

-Te csak ne mondd nekem, hogy nyugi!-Kiabáltam, mire pár ember ránk kapta a tekintetét.-Ez a vadbarom majdnem elütött minket és te még megakarsz nyugtatni?!

-Hallgass a barátnődre.-Jelentette ki a srác.-

-Te csak fogd be vakegér!-Kiabáltam még hangosabban, ekkor már majdnem mindenki minket nézett.-Azt még elnézném, ha csak engem sodortál volna veszélybe, de a tesómat hagyd ki ebből! Tudod mit?! A tesóm most szépen bemegy a suliba én meg itt maradok, hogy elüthess!

-Most már elég Becca!-Ordított rám Stef, mire befogtam. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittem.-

-Kösz, hogy visszafogtad...-Nézett rám a srác lesajnálóan.-

-Bocsi, nem mindig ilyen. Csak most költöztünk ide és hát elég rosszul indult a napja.-Mosolygott Stef, majd berángatott a suliba és ott bementünk a terembe. Mindenki tekintete ránk szegeződött, csak két hely volt az első padba. Mi helyet foglaltunk ott és nemsokkal később egy tanár lépett be.

-Sziasztok!-Nézett ránk.-Én vagyok az osztályfőnök Mrs. Daniels. Ha valamilyen problémátok van, csak szóljatok.

-Ami azt illeti...-Kezdtem volna bele, de Stef eltakarta a számat.-

-Semmi, semmi.-Mondta mosolyogva, majd követtük az Ofit, hogy bemutasson minket az osztálynak.-

-Fiúk, lányok! Ők itt Stefanie Jonson és Rebecca Scott.-Mutatott ránk.-Az új osztálytársaitok, Beacon Hills-ből jöttek és ott minta tanulók voltak. Lányok, szeretnétek még valamit hozzáfűzni?

-Nem, semmit.-Vágtuk rá Stef-fel egyszerre. A bemutatásunk után visszaültünk a helyünkre és kezdetét vette az óra. Egyik órán sem figyeltem, mivel csak az a srác járt a fejemben. Valami gyanús volt vele kapcsolatban. Suli után ismét hazagyalogoltunk és Stef nekiállt a házinak, de nem jutott vele sokra, mert nem volt hozzá kedve. Leültünk TV-t nézni, de ekkor csengettek.

-Biztos a szomszédok!-Pattant fel mosolyogva Stef és én is követtem a példáját. Az örömöm addig tartott, míg meg nem láttam, hogy ki áll az ajtóban.

-Muszáj neked a szomszédban laknod?-Kérdeztem, majd mielőtt válaszolhatott volna rácsaptam az ajtót.

-Becca!-Nézett rám dühösen Stef, majd kinyitotta az ajtót ismét. Ő csak kérdőn nézett rám, mire én felfelé indultam, de Stef elkapta a kezem.-Mi járatban errefelé? Nem jössz beljebb?

-Nem, csak üdvözölni jöttem titeket.-Mondta mosolyogva, mire én csak megforgattam a szemem.-

-Most, hogy sikerült a küldetésed, mehetsz is.-Mondtam, majd felmentem az emeletre a szobámba. Komolyan, Stef-fel mi van, hogy itt jópofizik ezzel az alakkal? A szobámba érve elővettem a könyvet és tanulmányozni kezdtem, majd egy még soha nem látott oldalt fedeztem fel. Lerohantam Stef-hez, hogy megmutassam neki, de amikor megláttam, hogy mégis behívta Mr. Vakegeret megálltam.-Hát te?

-Stef erősködött, hogy jöjjek be.-Jelentette ki, mire én elkaptam Stef kezét és a konyhába rángattam.

-Nézd!-Mutattam az ismeretlen oldalt, de ő csak nevetett egyet.-Most min röhögsz?

-Hát azon, hogy azon egy üres lap.-Nevetett tovább.-

-Üres a fenéket.-Jelentettem ki, de ekkor eltűnt nekem is az írás.-Ne már... ez tényleg üres.

-Ugye?-Mosolygott Stef, majd kikuksolt a vendégünkhöz.-

És most elmagyaráznád, hogy minek hívtad be Mr. Vakegeret?-Kérdeztem.-

-Stefan Salvatore a neve.-Mosolygott.-És azért, mert bocsánatot akar tőlünk kérni.

-Ja, jó.-Mondtam, majd kimentem és leültem az asztalhoz Stafan-nal szemben, de ekkor egy fura érzés vett rajtam erőt. Bűntudatot éreztem és megbánást, mert kiabáltam vele. Épp szóra akarta nyitni a száját, de ekkor csak rámosolyogtam.-Bocsi, hogy kiabáltam veled. Rossz napom van és kész. Hadd mutatkozzam be rendesen. Rebecca Scott vagyok, 17 éves. Beacon Hills-ből jöttünk és Stef testvére vagyok.

-Örülök a találkozásnak!-Mosolygott Stefan.-Az én nevem Stefan Salvatore és nagyon sajnálom a reggelit... figyelmetlen voltam. Hogy engesztelhetnélek ki titeket?

-Nem kell semmit tenned értünk, véletlen volt.-Mondta Stef mosolyogva, majd leült mellém és lerakott pár szelet sütit az asztalra.-

-Ezt mikor sütötted?-Néztem rá kérdőn.-

-Ma sütöttük délután, mondjuk eléggé üveges volt a tekinteted.-Nevetett fel.-